Jelen írásomban ajánlott könyv természetesen nem csak a szülőtípusokat, hanem rengeteg egyéb információt is tartalmaz. Nehéz Erika írásaiból a lényeget megragadni, hiszen a rengeteg gyakorlati példa és több oldalról megvilágított témák által emészthetőbb „az anyag”. Én most arra törekszem, hogy egy kis ízelítőt adjak abból, ami a könyvben megtalálható és bízom benne, hogy kedvet kaptok a teljes könyv olvasásához.

Mondanám azt is, hogy kedvcsinálóként írok belőle ….. - egy kivonatot készítek a szülőtípusokról.

A pszichológia sohasem fekete vagy fehér… Mi, emberek, különbözőek vagyunk. Máshonnan indulunk, más a kötődésünk, más a habitusunk, a vérmérsékletünk, különböző a viselkedésünk. Igényünk van azonban arra, hogy „skatulyákat” alkossunk, megkönnyítve ezzel a saját hétköznapi gondolkodásunkat.

A könyv elképesztő precizitással ír az egyes szülőtípusokról, az egyes „skatulyákban” található típusok jellemzőiről; arról, hogy egy bizonyos szülőtípus milyen hatással van a gyermeke fejlődésére úgy gyermekkorban, mint a felnőtt létében. Hogyan viselkednek a bizonyos típusok gyermekei a munkában, a párkapcsolatban. Minden fejezetben gyakorlati példákat is olvashatunk, így aztán a valós életből vett esetekből is rengeteget tanulhatunk. Ez a könyv tükröt is tart! Tanácsot ad arra az esetre, ha önmagunkban felfedezzük az egyes típusok jellemzőit. Tanácsot ad arra is, hogyan láthatjuk meg az egyes szülőtípusok pozitív tulajdonságait.

Nincs „vegytiszta” szülőtípus, ezek a kategóriák általában keverednek.

Lássuk hát, milyen szülőtípusokat alkotott Erika!

SZÜLŐTÍPUSOK

• BOROSTYÁN: A borostyán szülő a már felnőtt gyermekét is túlfélti, segítésével akkor is irányítani akarja, amikor az már képes lenne az önálló életre. Folyamatosan aggódik, manipulál, birtokol, feladatokat végez el a felnőtt gyerek helyett. Nincs határ kettőjük életében. Valójában a borostyán szülő saját magányosságától fél, ezért retteg tudattalanul a saját gyermeke elvesztésétől. Nem ismeri a saját szükségleteit, a gyermekétől pedig egyáltalán nem képes különválasztani őket.

• SZÜLŐSÍTŐ: A szülősítő szülő tudattalanul felcseréli a szerepeket. A gyermeknek játékra, barátokra, tanulásra lenne szüksége. A szülősített gyerek vigyáz a kistestvérekre, gondozza a beteg családtagokat, ez a segítségnyújtás meghaladja a gyermek érettségét és ezért szorongást okoz. Lehetséges, hogy a szülők intimitáshiánnyal küzdenek, ilyenkor is előtérbe kerül a párkapcsolati megmentő: a gyermek. Előfordul, hogy anya/apa a gyermekkel elégíti ki érzelmi szükségleteit. EGÉSZSÉGTELEN, ha függőleges, azaz generációkat átívelő kötődések jönnek létre, és a gyermek válik szülője társává vagy éppen szülőjévé. Ilyenkor sem gyermekként, sem felnőttként nem tud önálló, saját életet élni. Az egyik szülőjét elkezdi idealizálni, felértékelni, a másikat pedig ezzel együtt devalválni-leértékelni.

• IDOMÁR: („kell”)(„ennyi idősen én már”) Az idomár szülő meggyőződése, hogy mindent kézben kell tartania, még gyermeke gondolatait is állandóan kontrollálnia kell, így csemetéje hamar alárendelővé válik. Elveihez görcsösen ragaszkodik: „Előbb a tanulás, utána a játék”. Neki nem elég a legjobb, csak a tökéletes a kielégítő. (Kié lett az osztályban ötös?) Gyakran él megfélemlítéssel (ha szeretsz, akkor megteszed). Rejtett üzenete: mindig a kötelesség, az éppen soron következő feladat az első, és csak ezért jár elfogadás és szeretet. Az idomár szülő szinte teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. A gyermeknél túlzott teljesítményelvárások miatt szorongások, kamaszkorban pedig pánik, evészavar, alvászavar, súlyos menstruációs zavarok jelennek meg. (Ésszerű teljesítményelvárásokra természetesen szükség van, a gyerekek a teljesítményük nyomán tapasztalják meg a megelégedettség, a büszkeség és az önigazolás érzéseit. A túlzott követelmények váltják ki a gyermekben a szorongást.)

• JÓ FEJ: A jó fej anya/ jó fej apa nem vállalja a szülői szerepet. Azzal akar imponálni a gyerekének, hogy nem veszi fel a szabályalkotó, időnként korlátozó, határozott irányt mutató szülői funkciót, nem vállal felelősséget, hanem barátként viselkedik vele. (A magára maradt szülő gyakran azért kezeli partnerként a gyerekét, hogy kompenzálja magányát. Ennek megjelenési formája a szülősítés, amikor a gyermeknek kell gondoskodni a szülő jólétéről.)
  (Jó fej szülő attitűdöt is felvehet. Ilyen helyzetben a szülő-gyerek kapcsolat átrendeződik, a határok elmosódnak. Megszűnik a felnőtt tapasztaltsága, bölcsessége jogán létrejövő alá-fölé rendelt viszony.) A szülő a lelki sérülései miatt nehezen vállalja a felnőtti felelősséget. Tudattalanul életkora és szülői szerepe ellen tiltakozik. Minden szülő feladata: neveli a gyermekét. A jó fej szülő tudattalanul azt üzeni: nem vállalom a felelősséget érted. A barát anya/barát apa viszonyból a gyermek viselkedésében megjelenő zavarok: figyelemzavar, magatartászavar, önbizalomhiány, kortárskapcsolatok deficitje. A jó fej szülő mellett a gyermek „kontrolláló” vagy „játszótárs” szerepben kénytelen viselkedni.

• SZUPERSZÜLŐ: A kiegyensúlyozott lelki élet alapja az egészséges önértékelés. Amikor ismerjük és vállaljuk erényeinket, de reálisan látjuk magunkat, erősségeinket, gyengeségeinkkel együtt. Hiszünk abban, amit csinálunk, és mélyen együttérzünk másokkal. Bírjuk a kritikát, az eltérő véleményeket, de reális önképünknek köszönhetően meg is tudjuk védeni magunkat. A szuperszülő (nárcisztikus) tévedhetetlen. Őt csodálni kell, és a legkisebb kritika is vérig sérti. A szuperszülő önmagát dicsőíti és környezetétől is állandó dicséretet vár el. A saját problémái a legnagyobbak és mindig mások tehetnek róla. Mindig a figyelem középpontjában kell lennie. Szeretteivel szemben bántó vicceket enged meg magának, de ő nem tűri el, ha beszólnak neki. A szuperszülők valójában állandó kettősségben élnek. Magabiztosnak tűnnek, de kisebbrendűségi érzések gyötrik őket. Jól teljesítenek, de értékeiket illetően mégis bizonytalanok. Mivel gyermekként nem kaptak feltétel nélküli elfogadást, felnőttként folyamatosan kisebbrendűnek érzik magukat. A szuperszülő akarata ellenére súlyosan elbizonytalaníthatja gyermekét. A szuperszülő gyermekének nincs gyermekkora, mivel örökké résen kell lennie. Nagyon kell vigyáznia, hogy a szülő meg ne sértődjön, mert akkor változatos büntetések következnek: indulatos leértékelés, sértett hallgatás, semmibevétel, érzelmi zsarolás. A gyermeket örök kétely és hatalmas bűntudat gyötri. A nárcisztikus szuperszülő gyermeke felnőttként könnyen válhat nárcisztikussá, VAGY áldozat lesz belőle (miközben jól teljesít, egyfolytában bizonytalan).

• MÁRTÍR: „Menj kislányom, érezd jól magad! Én addig majd elleszek valahogy!” -zsaroló szülő. A mártír szülő szinte mindent felad, állandó bűntudatot kelt: azt érezteti, hogy aki nem szülei akarata szerint cselekszik, az nem szereti őt. (Ne feledjük: mindig magunk döntjük el, hogy mit vállalunk és mit nem!) A mártír szülő életének egyetlen értelme: a gyermeke. Az így kialakított érzelmi függőséggel viszont szinte elviselhetetlen terhet ró a gyermekre. Folyamatosan gondoskodik, az életet gyakran csendesen viselendő szenvedésnek éli meg. Bár cselekedete látszólag a gyermekéről szól, mégis hatalmas pusztítást végez gyermeke lelkében. Mérhetetlen bűntudatot kelt benne és azt üzeni: „Nélkülem nem érezheted jól magad!” A gyermekétől kapott szeretet révén próbálja megszerezni mindazt, amit a szüleitől nem kapott meg: a közelséget, a biztonságot, a megbecsülést, a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást. Működésmódja hátterében alacsony önértékelés áll. Próbálja fontossá, nélkülözhetetlenné tenni magát, hogy saját hiányait kompenzálja. Sértődöttségén keresztül irányítja közvetlen és tágabb családját, érzelmileg zsarolja őket. Carl Gustav Jung: „Semmi sincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete.” A mártír szülőben az a téves hiedelem munkál, hogy a gyermeknek hálásnak kell lennie. A hála azonban a generációk között lefelé áramlik: a következő generáció felé. Felnőttként akkor lehetünk hálásak a szüleinknek, ha kellő tisztelet mellet jól neveljük gyermekeinket. Ne feledjük: a szülő-gyerek kapcsolatban a szülők nemcsak adnak – hanem legalább annyit kapnak is a gyerekektől: örömöt, szeretetet, élményeket, a szülővé válás, a további fejlődés lehetőségét. Mártír szülővel a gyermeknek mindig erős bűntudata van. Kételkedik abban, hogy mit engedhet meg magának.

• ÜVEGHEGY: tartósan megközelíthetetlen, testileg és lelkileg egyaránt. Ebből a gyermek azt érzi: „Apa és anya nem tartanak érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak velem”. „Jelentéktelen vagyok, nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető.” Az üveghegy szülő mellett felnövő gyermekek felnőve is kétségbeesetten vágyik a törődésre, és a szeretet legapróbb morzsáit is túlzóan viszonozzák. Örökösen az elhagyástól félnek. / A gyermekek alapvetően a rájuk fordított minőségi időből érzik, hogy értékesek a szüleik számára. Az üveghegy szülők gyermekei nem tudják reálisan értékelni önmagukat, kapcsolataikban nehezen állítják be az optimális távolságot. Az üveghegy szülő szeretni akarja gyermekét, de tart az intimitástól, gyengédségtől, a közelségtől, mert képtelen megélni, kimutatni érzéseit. Az üveghegy szülő gyermeke egész életében szeretetre éhezik és értéktelennek érzi magát. Nem tanulja meg hogyan lehet érzelmeket kifejezni és milyen érzés szeretni/szeretve lenni. A távolságtartó szülő gyermeke felnőttként gyakran kompenzál: meg akarja adni másoknak mindazt, amit ő nem kapott meg, hogy végre szeressék. Az üveghegy szülő gyermeke állandó, erőn felüli adásban szélsőségessé válhat. Mindent megtesz mások szeretetéért. Értéktelennek érzi magát a munkában, önbecsülése sérült (mert gyermekkorában nem érezte sosem, hogy fontos). Intuíciót igénylő helyzetekben bizonytalan, miközben gyakorlatias, racionális döntések meghozatalában kiváló.

• AGRESSZOR: A gyermeknek a szitkozódás, a szidalmazás, még a „legenyhébb” hülyézés is fájó és megalázó. Minden szülő ismeri az érzést, amikor „viszket a tenyere”. Ennek oka nem a gyermek viselkedése, hanem szülői bizonytalanságunk. Rosszul reagálunk a viselkedésre, rajta vezetjük le más forrású feszültségeinket. Sokféle hatásra lehet valaki bántalmazó szülő. A bántalmazás ellensúlyozhatja az önbizalomhiányt (kisebbrendűségérzéssel küzdő így ellensúlyozhatja az önbizalomhiányt). A bántalmazó szülők egy része maga is elszenvedte a felnőttek általi erőszakot és nagy érzelmi hiányokkal lépett a felnőttkorba.
  TESTI AGRESSZIÓ: a szülőnek gyenge az indulati kontrollja, a problémamegoldás egyetlen módjaként ezt ismeri. Súlyos érzelmi hiányaik kielégítését tudattalanul a gyermektől várják, és ha tőle sem kapták meg, akkor rajta állnak bosszút. Tehetetlenségüket, bizonytalanságukat kompenzálják így. A gyermekként megélt félelem vagy hajtja őket, hogy azonosuljanak a bántalmazó szülőjükkel, vagy éppen ellenkezőjét teszik majd: alárendelődnek és visszahúzódnak.
  VERBÁLIS AGRESSZIÓ: amikor közvetlenül a gyermeket becsmérli, nem törődik annak érzéseivel, illetve a ténnyel, hogy ezzel hosszútávon torzítja a gyermek önértékelését. A sértő szavak olyanok, mint a korbács: igen mély nyomot hagynak. („Életem tévedése vagy” , „Meg sem kellett volna születned”)
  ALKOHOLFÜGGÉS: Az alkoholista legtöbbször tagadja a problémáját, kifelé a család úgy tesz, mintha normális család lenne. A kívülállók látják az alkoholistát, a vele élők úgy tesznek, mintha nem is létezne. Csak így bírják ki. Hazugságok, kifogások, titkok mérgezik a kapcsolatot, óriási érzelmi káoszt okozva a felnövő gyermekben. („Azért iszik, mert feszült”, „Azért esett el, mert lecsúszott a lépcsőn”) Az alkoholizmushoz sok esetben társul bántalmazás is. SZEXUÁLIS ERŐSZAK: a gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak többször fordul elő, mint gondolnánk. A családban hiányzik az őszinte kommunikáció. Bizalom helyett tekintélyelvűség van. Az áldozatok igyekeznek „elfelejteni” az emlékeiket. Váratlanul feltörő érzések: undor, szégyen, kiszolgáltatottság.

• BÁTORÍTÓ: Áldozatkész, támogató szülő – DE mindig a gyermek igényeihez mérten! Az elég jó, bátorító szülő pont azt biztosítja, hogy a támaszkodás szükségtelenné váljék. A bátorító szülő biztonságot nyújt, ugyanakkor teret is ad. Úgy válhatunk leghatékonyabb szülővé, ha a gyermekünk születésétől fogva törekszünk a lehető legjobban figyelni rá, szinte belehelyezkedni a lelkébe. Akkor érthetjük meg a gyermekünket, ha a nehéz helyzeteket az ő szemszögükből is látjuk, az ő érzelmeivel is észleljük, átéljük, és arra koncentrálunk, hogyan segítsük őket. Nagy felelősségünk, mert minden gyermek a szülőjével való összehangolódásból szerzi első tapasztalatait önmagáról és a környező világról: ő maga szerethető vagy áldozat, a világ pedig biztonságos vagy veszélyes. Az elég jó szülő nem egy ember, hanem szándék, törekvés, egyfajta iránytű.

Mivel ez egy nehéz téma, egyelőre ennyit írok róla. Szeretném hagyni „ülepedni” nálatok is. A valósággal való bármilyen egyezés azonban egyáltalán nem a véletlen műve …

Az önismeret rögös út. Viszont egy dolog biztos: „Nem mindegy, hogy szenvedve szenvedsz, vagy szenvedve fejlődsz!” (Dr.Daubner Béla)

A döntés a Te kezedben van.

#ábrahámzsuzsanna #önismeret #onismeret #személyiségfejlesztés #szemelyisegfejlesztes #könyvajánló #konyvajanlo #LStipkovitsErika #Szeretettelsebezve #szülőtípusok #szulotipusok #borostyánszülő #szülősítőszülő #idomárszülő #jófejszülő #szuperszülő #mártírszülő #üveghegyszülő #agresszorszülő #bátorítószülő