Egy alapműről szeretnék pár szót írni nektek, illetve szeretnék hozzá kapcsolódóan egy fejlődési feladatot is adni.

Berne eredetileg egyik pszichológiai szakkönyve folytatásának szánta ezt a könyvet, amely aztán abból kifolyólag, hogy a játszmák világos megértését teszi lehetővé, valamint rendkívül olvasmányos, az egyik legnagyobb példányszámban elkelt pszichológiai könyve lett.

Mit mond Eric Berne és a tranzakcióanalízis?

Berne szerint a tranzakció nem más, mint az érintések cseréje. Ez pedig a társas érintkezés egysége.

„A játszmák elméletét illetően a következő elv kristályosodik ki: akármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképp előnyösebb, mint ha semmilyen érintkezés nincs.”

Mit teszünk hát mi emberek? Tranzakciókat folytatunk (kommunikálunk egymással), valamint játszmázunk (hisz játszmázni még mindig jobb, mintha egyáltalán nem érintkeznénk).

Azt gondolom, hogy az önismeret egyik fontos lépése, hogy tisztában legyünk azzal: melyik énállapotból kommunikálunk.

Optimális esetben, felnőttek beszélgetése során a kezdeményező fél felnőtt énállapotból indítja a kommunikációt, és a válaszadó fél is felnőtt énállapotban válaszol.

Ez azonban nem mindig van így! Berne szerint háromféle énállapotot különböztetünk meg:

a Felnőtt, a Gyermek és a Szülői énállapotot.

Miért írom ezt?

Mert szeretnék neked/nektek feladatot adni. Kérlek kezdjétek el figyelni önmagatokat. Hogyan reagáltok bizonyos helyzetekben? Kommunikáció során az érett felnőtt énetek válaszol? Esetleg a gyermek szólalt meg bennetek? Vagy a szülői énállapotból adjátok a választ?

Fogjatok egy A4-es füzetet, és kezdjétek el írni azokat a konkrét alkalmakat, amelyek eszetekbe jutnak a lenti kérdések kapcsán. Csak azt, ami eszetekbe jut, és csak annyit, amennyi jól esik!

Nézzük először a felnőtt énedet:

„A Felnőtt elengedhetetlen a túléléshez. Adatokat dolgoz fel, valószínűségszámításokat végez; ezek segítségével birkózunk meg a külvilággal.”

A felnőtt racionális. Tényekkel dolgozik. Számításba vesz sokféle lehetőséget, precízen és pontosan mérlegel, majd úgy dönt, hogy az a felnőtt ember számára a legkedvezőbb választás legyen.

Mikor vagy úgy igazán felnőtt? Milyen helyzetekben? Milyen érzés felelősségteljes, racionális, pontos és precíz felnőttnek lenni? Keress olyan konkrét helyzetet (és írd le a füzetedbe) amikor felnőtt kérdésre igazán felnőtt választ adtál!

Aztán figyeld meg a gyermeki énedet is:

„A Gyermekiben intuíciók, kreativitás, spontán késztetések és örömök sejlenek.”

Amellett, hogy a gyermeki énállapotról elsőként a vidámság, a spontaneitás jut eszünkbe, gondoljunk arra is, hogy bizonyos helyzetekben ez a gyerek lehet dacos is lehet! Láttál már áruházban földön fekvő, síró három évest? Milyen érzés lehet benne? Érzel néha hasonlót?

De lehet ez a kicsi félelemmel teli. Ha olyankor hagyják egyedül, amikor segítségre lenne szüksége. Mit érez ilyenkor? Te voltál hasonló helyzetben? Hogy reagálsz ilyenkor?

Aztán lehet ez a kicsi alkalmazkodó és együttműködő. Aki örül, hogy „megmondják neki” mit csináljon. Előfordult már veled is?

Bármely konkrét esemény eszedbe jut, akár gyermekkorodból, akár a felnőtt életed során, írd fel! Nézd meg, milyen helyzetekben adsz a felnőtt énállapotból érkező ingerre – gyermeki (vidám, spontán, dacos, félelemmel teli, esetleg alkalmazkodó) reakciót!

És végül a szülői énállapot:

„A Szülőinek két funkciója van. Először is lehetővé teszi, hogy gyerekeinknek jól működő szülei legyünk… Másodszor pedig a Szülői én bizonyos válaszokat automatikussá tesz, s ez sok időt és energiát takarít meg.”

Te milyen vagy a szülői énállapodtodban? Támogató és vigasztaló? Esetleg büntető és kritizáló? Megkérdezed néha a párodat (télen), hogy felvette-e a sapkáját-sálját? Mindenkiben van egy szülői én…. Te mikor kapod magad azon, mintha a felnőtt kérdezőnek adott reakciódban „a saját anyád szavait” hallod kijönni a szádon válaszként?

Az önismeret egyik fontos lépése ez. Minél több konkrét helyzetben megismerjük a reakcióinkat: mik azok a helyzetek, mik azok a mondatok, mik azok a szituációk, ahol belecsúszunk a Gyermeki énbe vagy a Szülői énbe, annál könnyebb lesz „nyakon csípni magunkat” – és idővel Felnőtt énállapotból reagálni.

A lényeg: kezdd el!

Ismerd meg önmagad!

--Az idézetek forrása: Eric Berne: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, 2019,2021, Tizedik kiadás

--Aki csak az „olvasmánynaplót” szeretné elolvasni, annak ezt az oldalt ajánlom: https://eta.bibl.u-szeged.hu/1817/1/15_07_Szervezeti_viselked%C3%A9s_tranzakci%C3%B3_anal%C3%ADzis.pdf

--Nagyon olvasmányos Birtalan Balázs blogja is:

https://www.birtalan.hu/balazs/terapia/ta.htm

.

#ábrahámzsuzsanna #önismeret #onismeret #személyiségfejlesztés #szemelyisegfejlesztes #könyvajánló #konyvajanlo #Ericberne #Emberijátszmák